Nem tudom ki mennyire emlékszik,de Bukfencnek voltak/vannak viselkedési problémái,ha meglátott egy másik kutyát hevesen elkezdett ugatni és oda akart menni.Ez persze nem annak tudható be hogy agresszív lenne,hanem szimplán túl izgatott kutya.Ezt abból igazolhatom,hogy ha odaengedjük,odaszabadul a másik kutyához,akkor nem bántja,nem morog rá,csak oda megy,és megszagolja,talán még ezek után játékra is hívja.Ezzel a problémával Erikához is fordultunk még agility tábor előtt,rengeteget segített,nem erről van szó,csak azért ott is ha jól emlékszem 1,5 óra kellett ahhoz,hogy összeengedhessük a két kutyát,annyi idő alatt tudott lenyugodni Bukfenc teljesen...
Utcán azt csinálom,hogy hátraarc,(ha Buki elkezd megőrülni,)és visszafordulás, ha megnyugszik..Mivel addigra a másik gazda,úgy fogja fel,hogy egy vérengző fenevaddal van dolga,és inkább irányt változtat.Persze,megértem őket,én is így tennék...
A "kerítéses" találkozások talán még jobbak,amikor az udvarban lévő kutya rendesen pofázik szintén,és rágja már a kerítést,hogy oda jöhessen...Ott talán még jobban meg van kötve a kezem,nem tudom ezt a hátraarcos cuccost megcsinálni.
Ilyenkor én szépen megfogom Bukit és megadó pozícióba kényszerítem.Ilyenkor egy kis időre megszűnik benne a tombolás,de aztán mintha mi sem történt volna ugyanúgy elveszíti a fejét.Így nálunk a séták kész megváltások szoktak lenni,főleg,ha olyan házak mellett megyünk el,amik egészen közvetlen az út mellett vannak...egész végig.Na,olyankor már kisebb idegbajt kapok,de próbálok nyugodt maradni,hogy valami ragadjon már át,szerencsétlen kutyámra,de semmi.Volt,hogy ügyet sem vetettem a kutyákra gondoltam az én idegeskedésem miatt csinálja már,de nem.
Nem egyszer elkapott az az érzés,hogy ezt én soha sem leszek képes orvosolni,hogy ő ezzel az izgatottsággal született,ezt kell szeretni.
A kölyökkori nevelésére nem foghatom,mert tudom,hogy még kutyasuliba is jártak vele,és nem egy kutyával lakott együtt,nem egy új kutyával találkozott élete során.
De ez csak pórázon van.
Amikor szabadon van,akkor nem ugat mint egy vérengző fenevad,persze akkor egyből odasprintel a másik kutyához/kutyákhoz és megszagolja őket...Szóval lehet,sőt biztos,hogy túl nő benne a kíváncsiság,és az izgatottság.És őszintén fogalmam sincs,hogy mitévő legyek.Lehet,hogy bele kellene törődnöm,hogy ilyen...
Pedig emlékszem,hogy táborba is milyen ügyes volt a rengeteg kutya közt.Igaz,egyből úgy mentünk,be a tábor kapun,hogy el volt engedve,így oda mehetett kedve szerint mindenkihez.Amikor ott voltunk sétálni,akkor lazán eltudtunk menni a parkban a még egyszer sem látott táborlakók és ebeik mellett.Akkor mi volt más?Mitől volt jobb?
Emlékszem,hogy tábor utolsó napjai fel közeledve Liliékkel kimentünk megnézni a parkban lévő kis vásárszerűséget,amikor ott volt egy ránézésre biztosan nem táboros kutya-gazda páros.
Azon a napon szintén elmentünk rengeteg kutyás mellett minden féle galiba nélkül,de amikor azt a kutyát meglátta,akkor is előtört ez a őrült állapot.Mondjuk,akkor nem volt annyira vészes,csak rendesen elkezdett húzni az adott kutya fel,és ilyen kicsi,köhögés szerű hangokat adott ki magából.
Szóval én komolyan nem tudom,hogy mitől függ neki,hogy megőrül e vagy sem.
Megpróbálom nem elveszíteni a reményt,és tovább "küzdeni" ez ellen,de...nem olyan egyszerű úgy,ha látod,hogy nincs semmi fejlődés...
