A tegnapi nap során akadt meg a szemem ezen a képen,amelyet az egyik motivációs oldal osztott meg,és persze én egyből átvittem a kutyázásra ennek a képnek a mondanivalóját.
"Boss" és "Leader" ,azaz "főnök" és "vezető".
A kutyás világban szerintem már legalább egyszer hallotta mindenki,hogy egy gazda azt mondta magáról,hogy ő a kutyája "főnöke" , vagy azt hogy a kutyája "vezetője". Kérdés. A kettő ugyanaz lenne? A válasz szerintem egyértelműen nem. Nagyonis különbözik a két kifejezés.
Mit takar az,ha valaki a kutyája főnökének tartja magát? Az én szemszögemből,ez annyit tesz ki,hogy lenézi, tárgyként kezeli a kutyáját,sajnos igen,ez előfordul a sportkutyázás világába,hogy valaki semmibe nézi a kutyáját, sőt nem is kutyaként tekint az állítólagos "legjobb barátjára",hanem egy gépként,akinek ha parancsba ad egy feladatot,akkor azt a bármi áron véghez kell vinnie,ha kell a kutya végző határaiig elmegy,ha meg esetleg úgy sem jön össze az amit a drágalátós "gazdi" szeretett volna,akkor nincs semmi probléma, vesz majd egy másikat,és persze az a lépés sem maradhat ki,hogy visszamegy a tenyésztőhöz reklamálni,hogy miért ilyen "selejt" példányt adott ki a kezéből. És még véletlenül se felejtse el,hogy nem ő a hibás,hanem mindenki más. Rengeteg tréner szeme előtt sajnos csak a hírnév és dicsőség áll,nem pedig az,hogy jól érezze magát kutyájával, nem az a cél vezérli, hogy minél jobb,erősebb kapcsolatba kerüljön kutyájával,hanem ténylegesen a saját egocentrikus,hírnévre éhes gondolatai vezérlik,ami régen rossz. Persze nem azzal van itt a probléma,ha valaki kitűzi célnak,hogy ő igenis részt akar venni egy Világbajnokságon(ezt inkább pozitívumnak mondanám,mert csak lelkesíti,motiválja az embert.),hanem ez akkor fordul át negatívumba, ha ez neki az elsődleges szempont,csak ezért fog bele,nem pedig azért,hogy a kutyák/kutyások világába betekintést nyerjen,nem akar ezáltal új dolgokat tanulni,jobban megismerni ezeket a csodás teremtményeket.Az ilyen ember csak a nyereséget fogadja el,nem a (pl.agiltyben) futam béli pozitívumokat látja,hanem csakis a negatívumokat,ő már az első versenyen profiként akarja lefutni a pályát,és persze,profinak is hiszi magát,de amikor bizony becsúszik egy verőhiba,megtagadás, vagy ne adj Isten kizárás,akkor tombol,tombol és tombol, nem törődve mással,és természetesen nem ő a hibás,hanem a kutya.Nem arra gondol,hogy "Jaj,ha ott gyorsabban futottam volna,és időbe odaérek,akkor megkerülte volna az akadályt,és nem lett volna kizárás..." vagy "Nem baj,most nem értem oda időben,de a kizárás ellenére rendkívül szép,pörgős futam volt,legközelebb jobban futok". Szerény véleményem szerint,az ilyen ember nem nevezhető kutyásnak legfeljebb "díszkutyásnak".
Persze nem csak "díszkutyások" léteznek,szerencsére akadnak,akik a kutyájuk "vezetőjüknek" tartják magukat.Na,ők az igazi kutyások,akik szinte csodálják kedvencüket,nem csak azért tartják őket,hogy őket most megismerje a nagy világ,nem hírnévre éheznek, a kutyák/kutyások nagyszerű világát szeretnék megismerni,többet akarnak tudni a kutyákról, képzésükről, viselkedési normáikról, szomjaznak a tudásra,az a fő céljuk, hogy kutyájukkal erősebb kapcsolatot ápoljanak. Számukra nem jelent terhet az,ha kutyájukat el kell vinniük sétálni,hogy játszani kell velük,hogy ápolni kell őket...nem. Ők ezeket is pozitívumként élik meg és szívesen csinálják.Nem hajtják a végletekig a kutyáikat,addig dolgoznak velük,ameddig látják a kutyán,hogy élvezik,nem teljesen kimerültek.Versenyen sem a győzelem lebeg a szemük előtt (az csak a hab a tortára.),hanem,hogy kipróbálják magukat,hogy új kihívás elé állítsák magukat és kutyájukat. Amikor kizárják őket,vagy nem dobogós helyen végeznek,akkor nem szidnak semmit és senkit,pozitívan állnak hozzá,hogy "Majd legközelebb!" , a futam során nem a negatívumokat keresik,hanem a pozitívumokat. Ha az eddigiekhez képest jobban figyelt rá a kutyájuk,gyorsabban,lelkesebben futott az előzőekhez képest,akkor le sem lehet vakarni a mosolyt az arcukról,már ezért megérte,eljönni, a fejlődésnek csak örülni lehet.
Ők az igazi kutyások,és a hírnév hajkurászás nélkül, általában ők válnak a világ számára ismertté és tiszteltté.
